skip to Main Content
Menu

A Pintér Béla és Társulatából ismert színészt a Dramaturgok Céhe jelölte, és mindkét színházi társaság elfogadta. De ilyen körülmények között nem vállalja a munkát. Interjú.

Két hete nyilvános a 15. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai zsűrijének névsora. A Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság Balázs Péter szolnoki igazgatót, Blaskó Balázs egri igazgatót, Keserü Katalin művészettörténészt és Ókovács Szilveszter operaigazgatót küldte a zsűribe, a Magyar Színházi Társaság pedig Nagy Viktória díszlet- és jelmeztervezőt, Venczel Vera színészt, Vincze Jánost, a Pécsi Harmadik Színház igazgatóját és Vörös Róbert dramaturgot.

Eredetileg a két társaság közösen választotta ki a zsűritagokat. A Színházi Társaság a tagszervezetei jelöltjeit terjesztette fel, de a Teátrumi Társaság megfúrta Csáki Judit részvételét. A helyére Zsigmond Andreát kérték fel, de ő a kirobbant botrány hatására visszalépett. A fülünkbe jutott, hogy az eredeti felállásban Enyedi Éva színész-dramaturg és Nagy Fruzsina jelmez- és díszlettervező is a zsűri tagja lett volna, de az utolsó pillanatban nemet mondtak. Mikor felhívtuk Enyedi Évát, hogy – ahogy azt mi, újságírók mondani szoktuk – erősítse meg az információnkat, belekezdtünk egy beszélgetésbe, amiből interjú lett.

magyarnarancs.hu: Mit szóltál hozzá, hogy a Dramaturgok Céhe jelölt a POSZT zsűrijébe?

Enyedi Éva: Megtiszteltetésnek éreztem, örültem neki, és nagy kedvvel készültem rá.

magyarnarancs.hu: Magáról a POSZT-ról mit gondoltál korábban?

EÉ: Ha a két legdrámaibb pontját, az előadások válogatását és a zsűrizést hasonlítom össze, akkor a válogatás tűnik a nehezebb feladatnak, nem csoda, hogy a válogatók döntéseit mindig sokan kritizálták. A személyes viszonyomat az is meghatározza, hogy bár a Pintér Béla és Társulata más előadásai bekerültek, a két legfontosabb, a Parasztopera és a Titkaink nem volt ott a POSZT-on. A Parasztoperát azért nem hívta meg az akkori válogató, mert – ezt maga mondta – ő úgy tudja, hogy úgyis benne vagyunk az OFF programban; a Titkainknál pedig talán nem véletlenül merült fel többekben, hogy politikai okok miatt maradt ki.

magyarnarancs.hu: Igen, az látványos, hogy miközben a szakma az elmúlt évek egyik legfontosabb tendenciájának a politikai színház erősödését tartja, ez a POSZT-on alig látszott.

EÉ: Többek között azért is szívesen mentem volna idén a zsűribe, mert úgy láttam, hogy ez a válogatás összességében nem rosszabb, mint a korábbiak, és tartalmaz olyan előadásokat, amelyek hozzánk szólnak, hozzászólnak az életünkhöz, azokhoz a vitákhoz, amelyek most zajlanak az országban.

magyarnarancs.hu: Mentél volna, a dramaturgok jelöltek, ezt a Magyar Színházi Társaság továbbította és a Teátrumi Társaság is elfogadta. A POSZT hivatalosan is felkért, de aztán kitört a balhé.

EÉ: Sokáig úgy gondoltam utána is, hogy rendben, látom a problémákat, de ha a Dramaturgok Céhe nem vonja vissza a jelölésemet, akkor megcsinálom. Amikor a négy előadás kilépett, az komolyan megrendítette ezt az elhatározásomat, de még mindig voltak olyan előadások, amelyek miatt szívesen mentem volna. Amikor kiderült, hogy a két társaság külön jelöli a válogatók után már a zsűritagokat is, anélkül, hogy egyeztetne a másikkal, az nagyon elszomorított. Ez bizonyos szempontból tisztábbá teszi a helyzetet, de oda vezet, hogy lassan két fesztivál lesz és két verseny. Ebben pedig már nem vettem volna szívesen részt, mert a színházpolitika sokkal kevésbé izgat, és az átpolitizált helyzetből fakadó állandó morális dilemmák megviselnek. Én színházi előadásokkal szeretek foglalkozni, azokról szeretnék vitatkozni, szenvedélyesen szidni őket, vagy zokogni rajtuk, elemezni minden részletüket…

magyarnarancs.hu: Tehát egy hosszabb, több tényezős folyamat vezetett odáig, hogy visszalépj a zsűrizéstől.

EÉ: Igen, ennek volt a végpontja, amikor felhívtak, és elmondták, kikkel ülnék együtt a zsűriben.

magyarnarancs.hu: A személyük zavart?

EÉ: A gesztus zavart elsősorban, hogy ilyen kiélezett helyzetben a Teátrumi Társaság két olyan színigazgatót jelölt, akiknek a kinevezésével a Színházi Társaság tagjai közül sokan nem értettek egyet annak idején.

magyarnarancs.hu: Ezt én is provokációnak éreztem. De ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy mivel nyersz többet: ha kilépsz a méltatlan helyzetből, vagy ha megpróbálod belülről megváltoztatni. Ahhoz nem volt kedved, hogy zsűritagként leérveld Balázs Péter fejét, vagy elmagyarázd Blaskó Balázsnak, hogy nem csak reménnyel él az ember?

EÉ: Nem vagyok harcos alkat, de színházról szívesen vitatkozom bárkivel, ha úgy látom, van olyan metszet, ahol a véleményünk találkozik. A párbeszéd lehetőségeiről hadd meséljek el egy történetet. 2011-ben a Szutyok című előadásunk három díjat nyert a POSZT-on, Mohácsi Parasztopera-rendezése is négy díjat, aminek szintén nagyon örültünk – és ekkor Balázs Péter azt nyilatkozta, hogy ő nem is nagyon szeretne menni a POSZT-ra…

magyarnarancs.hu: Mert „már a darabok címeivel is fenntartásai vannak”.

EÉ: Igen, és akkor megpróbálta felidézni, melyik címmel is van baja, valami kosz vagy szenny… amikor a riporter kisegíti, hogy a Szutyokra gondolhatott. Balázs Péter, aki tehát nem látta az előadást, de még a címét se tudja, erre kivágja, hogy „én nem a szutyok oldalán állok”. Ez a mondat aztán bekerült a KaisersTV, Ungarn című előadásunkba, azóta már 97-szer hangzott el a színpadon, és legalább ennyiszer gondoltunk hálás szívvel Balázs Péterre. De a viccet félretéve: ha nincs ez az egész mostani botrány a POSZT körül, bárkivel leülök zsűrizni, akit szakmai szervezete jelölt és elfogadott. De most feladtam, és ez sem tölt el jó érzéssel.

magyarnarancs.hu: A Dramaturgok Céhe gyorsan jelölt valakit a helyedre. Ez nem zavar?

EÉ: Nem éreztem, hogy cserbenhagytak volna. Mindenkinél máshol van az a pont, amikor azt érzi, elég. Persze ilyenkor kíváncsian várjuk, hogy esetleg mások is így érzik-e épp most, és ha igen, akkor jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül. De ha nem, nem. A Dramaturgok Céhe nem birkanyáj, amelynek tagjai mind ugyanazt bégetik. Ez az én egyéni döntésem és felelősségem. A céh pedig szakmai szervezet, amelynek most politikai döntéseket kell hoznia, pedig nem erre szerveződött, mégis mindenki azt figyeli, mikor hibázik. Ez nem az ártatlanság kora.


Forrás: http://magyarnarancs.hu/szinhaz2/ez-az-en-felelossegem-enyedi-eva-lemondta-a-zsurizest-a-poszt-on-95041

Back To Top