skip to Main Content
Menu

Mélyre kell menni, annak van értelme, vallja az ország legrecsegőbb hangú és legfoglalkoztatottabb színésze, Till Attila múzsája, az Aranyélet érző szívű maffiózója, a Tiszta szívvel focifrizurás gengsztere. Thuróczy Szabolcs mesélt az Origónak a fiáról, akit tízéves korában látott először, a bölénytípusú filmszínészekről, és arról, hogyan sprintelt öltönyben Cannes-ban.

Azt mondtad a fickóról, akit a Tiszta szívvel-ben alakítasz, hogy egyszerre vad és gyengéd, tudatos, és óriási szíve van, vagyis minden olyan férfitulajdonság benne van, amit szeretsz. Te ilyen vagy az életben?

Megvannak ezek valahol bennem is, vagy jó lenne, ha meglennének, csak fel kellett hoznom őket mélyről. Rupaszov hasonló karakter, mint amilyen én vagyok, ezért személyesebb is volt ez a film nekem. Nagyon fontos munkámnak tartom, az egyik legfontosabbnak.

Engem a legjobban az érintett meg a filmben, amikor te elkezdtél énekelni a volt szerelmed esküvőjén, Danis Lídia pedig elsírta magát. Megrázó jelenet volt, és meglepő.

Az arról szólt, hogy valaha kettejük között nagyon nagy szerelem volt. Én is szeretem ezt a jelenetet egyébként, nagyon fontos nekem az Árva fiú című szám. Cserháti Zsuzsa énekelte Szécsi Pálról, ezerszer is meghallgatom, mindig felkavar. Miért nem csajozol?, kérdezi a legnagyobb szerelmem, és erre mondom, „én így csajozom”. Ezt akkor találtuk ki.

Te javasoltad, hogy a filmben paróka legyen rajtad?

Néztük a vébét nyáron, 2014-ben, és Tillának megtetszett Mario Yepes, ez a kolumbiai hátvéd. Felhívott telefonon, hogy kurva jó az az arc, nézd meg! Mondom, ismerem a Yepest. Erre ő: na, így kéne kinézni. Lebegett a szemünk előtt egy másik példa is. Amikor a True Detective első évadában Matthew McConaughey vagdossa a sörösdobozokat, neki van az a levágott ujjú farmermellénye és az a haj. Mondtam Attilának hajnal fél egy és háromnegyed kettő között, hogy igen, ez szexi.

Nem féltél, hogy béna lesz a paróka? Néha nagyon furcsa parókák tudnak lenni magyar filmekben.

Fontos, hogy igazi hajból volt. Még a fények is mások a valódi hajon. Én is direkt növesztettem a hajam, ehhez hozzádolgozták a parókát. Másfél óráig ragasztották rám mindennap. Teljesen megszoktam, mondjuk nekem régen ilyen hajam volt. Tudok mutatni neked olyan családi fotót, amin mindenki visszafogottan röhög, mert kibontottam a hajam. Olyan volt, mint egy brutális fecskefészek. Az a „mexikói fiatal, kezdő taxisofőr” fej, még nem engedik el a veszélyes körzetekbe, csak rászólnak a CB-rádión, hogy ne menj oda, csak egy év múlva. Szerettem ezt az arcot. Jó volt ez a szabadság.

Rengeteg dolgozol mostanában: Aranyélet, Tiszta szívvel, színház, és hallottam, hogy Mundruczó Kornél új filmjében is te lettél volna a főszereplő. Hogy bírsz ennyi mindent?

Most egy kicsit sűrűbb, azért nem mindig van ez így. Tegnap egész nap forgattam, este A démon gyermekei-t játszottam, aztán odamentem a Tiszta szívvel bemutatójára. Csak tíz szót váltottam mindenkivel, így mentem haza fél ötkor. De olyan nagy volt bennem a feszültség és a várakozás, hogy egyszerűen képtelen voltam hamarabb hazamenni. Öt tízre jött értem az autó, mentem forgatni.

Fél órát aludtál?

Húsz percet, az asztalra dőlve. Megráztam magam, megmostam az arcom, elindultam. De az örömöm, hogy szerették a filmet, erőt adott ehhez a naphoz. Öt tíztől ott voltam délután fél hatig, aztán mentem a Szkénébe, megint A démon gyermekei, és most itt vagyok. (Az interjú este tíz és éjfél között készült – V. F.)

Kornéllal nagyon szerettem volna dolgozni, de el voltam kötelezve az Aranyélet-nek. Az egy sikeres sztori, tetszik az embereknek, tetszik a kritikusoknak is. Jókor jól reagál dolgokra, és precízen, zsigerien jól volt megcsinálva a casting. Már egy új korszakot jelez: kialakult ez a fajta otthon ülős, kicsit összebújós program a családdal, amikor sorozatokat nézünk együtt. Van ebben valami meghittség is: nézzünk meg valamit, ami nem reklám vagy kizökkentő tényező. A tévésorozat házhoz jön.

Sűrűre vannak csinálva ezek a sorozatok, sokkal pörgősebbek, mint a filmek. A Tiszta szívvel alatt pár jelenetnél eszembe is jutott, hogy az Aranyéletben ugyanez feszesebb lett volna.

Nem lehet összehasonlítani. A pörgősség nem mindig jó. Vannak a nagyjelenetek, ott hagyni kell hömpölyögni. Nekem a pergősség sokszor azt jelenti, hogy nincs türelmem arra, hogy átéljem a jelenet problémáját.

Néztem, hogy már öt filmedet mutatták be Cannes-ban. Elkísérted valamelyiket?

Egyszer, de ezt sok színész el tudná mondani. Az előadások két hónappal korábban eldőlnek, nem lehet azon már változtatni. A Fehér Isten bemutatóján voltam Cannes-ban, de az is olyan volt, hogy leszálltam Nizzában, egy arab taxisofőr elvitt minket Cannes-ba Zsótér Sándorral, de amikor beértünk a városba, olyan lassan ment, hogy egy bizonyos ponton mondtam, hogy szálljunk ki, és fussunk. Fekete öltönyben rohantunk, miközben folyamatosan hívogattak, hogy elkésünk. Persze nem késtünk el. Miután lement a film, volt a fogadás, hajnalban fél négykor mentem vissza a reptérre, mert a Titkaink-at játszottuk este Bécsben.

Felvillantottál két napot az életedből, elég durva. Nem félsz attól, hogy mindjárt meghalsz? Elvisz egy szívroham, mondjuk.

Ez a gyorsan égető dolog, ezt szeretem. Kidobhatom azt a szöveget, amit ma vettünk? Ki. Jó, akkor van három-négy üres polc, amire betolhatok új dolgokat. A filmben ezt szeretem. A színházi előadásnál ezt nem tehetem, nem teheted meg, hogy törlöd. Tizenhat-tizennyolc előadásnak a szövege van a fejemben, ami mind a repertoár része.

Egyszer elmondtam viccesen a Csákányi Eszternek, milyen az, amikor a magyar színész elmegy reggel forgatni. Megrázza a felesége: A gyerekek ebédcsekkjét add már ide, nálad van. – Ú, nem tudom. – Jó, akkor mikor jössz? – Hát, nem tudom. – Forgatsz? – Forgatok, de utána megyek előadásra. – Akkor már alszom. – Jó, akkor kirakom a zongorára a papírt, hogy mit kell csinálni. – Gyerekek? – Hát kérdezték, hogy mikor leszel? – Hú, pénteken. – Pénteken? De most még kedd van, addig nem látunk? – Hát nem. – Anyák napja lesz a suliban, nem tudsz jönni az anyák napira? – Nem, de akkor mondd meg nekik, hogy akkor vigyenek kulcsot, jöjjenek haza egyedül, és a szomszédnak szólok, átjön.

Egy interjúban beszéltél arról, hogy melyik színészi alakításokat tartod nagyra a magyar filmekben. Cserhalmi a Dögkeselyűben, Eperjes az Eldorádóban, Andorai a Simon Mágusban. Azóta nem is volt semmi, ami tetszett?

Azért volt, bár sokat tényleg nem tudnék mondani. Derzsi Janit óriási kaliberű filmszínésznek gondolom. Ha arra gondolok, milyen volt a Kutya éji dalá-ban! Férfi, katona. Én ezeket szeretem, ez a világ áll hozzám közel. Máté Gábort is szerettem a Mielőtt befejezi röptét a denevér-ben. Lukáts Andort nagyon csodálom, 18 éves koromban a Tiszta Ameriká-t sokszor visszapörgettem, figyeltem, ahogy játszik. Nagyon szeretném azt az erőt képviselni, ahogy ő működik. Vannak ezek a bölénytípusú színészek, akik még, ha közepes a film, akkor is jók. Nem műférfias macsóság. Manapság kevés az ilyen karakter, elveszett.

A Tiszta szívvel premierjén Sándor Pali elsírta magát azon, hogy milyen szép ez a film, amit a Tilla csinált. Hátha eszébe jutott az ő és Garas Dezső viszonya. Vannak ilyen nagy kapcsolatok. Láttam, a Tribeca Filmfesztiválon összejött a Taxisofőr stábja, negyven év után. Scorsese, De Niro, Harvey Keitel, Jodie Foster, jól néztek ki. Egy elkeseredett arcot nem láttam, nem volt ez a beteges kelet-európai keserűség.

Biztos kényelmesen éltek egész életükben.

Nem csak a pénz. Nem görcsöltek rá soha arra, hogy hú, ezt nem kéne elvállalnom. Hiú az ember, nagyon szereti önmagát, persze, de közben tudja, ha az ember kifelé dolgozik, mint a cirkuszban, akkor mik a nagy pillanatok az életben. Nem sok van. De Niro pontosan tudja, hogy a Taxisofőr fontos pillanat volt az életében. A Dühöngő bika, a Nagymenők, a Casino. Nem tudsz felsorolni huszonkettőt, csak négy-ötöt maximum. De az nagyon nagy dolog. Nekem most van másfél ilyen, 44 évesen.

Hogy jön ki a másfél?

A Tiszta szívvel-t nagyon szeretem, az kétharmad, a Csicska egyketted, és az Aranyélet. Még sok mindent kéne csinálnom.

A színházi előadásaid közül melyiket tartod a legértékesebbnek?

Sokat. Amiben komoly katarzis van, a Parasztopera, stílus- és formateremtő, komoly pillanat volt az életünkben. Nagyon szeretem az Anyám orra című előadást, bátor és vagány színház. A Szutyok, a Titkaink, A 42. hét, A Sütemények Királynője, ezek mind valós nagy drámák, átélhetők. Bizonyos részleteikbe még mindig bele tudok könnyezni. Le kell menni mélyre, és onnan sokkal nagyobb élmény visszakapaszkodni.

A Tiszta szívvel-ről mondtad, hogy többek között az apai szeretet hiányáról is szól. Neked 22 évvel ezelőtt született egy fiad, de sokáig nem volt vele kapcsolatod. Ez is benne van a filmben?

Összetett eset volt, sok minden nem volt kibeszélve. Amikor megszületett a lányom, Bori, az váltotta ki belőlem, hogy ez nem mehet így tovább. Lementem Szegedre, és a visszaúton olyan volt, mintha az ablakról befelé esett volna az eső, úgy sírtam Pestig. Nem lehet behozni az elszalasztott időt, de most már sokat vagyok vele. Rendkívül érzékeny, nagyon klassz srác a Máté. A legjobb helyen van, amit el tudok képzelni. Zsámbéki osztályába jár a Színművészetire, harmadéves.

Miért hagytad ott annak idején?

Huszonegy-huszonkét éves koromban történt, abban a korban, amikor nem is tudod, hogy van jelentősége annak, milyen vagy, amikor úgy gondolod, mindent meg lehet úszni. És ha nem, akkor megijedsz, és szatyrot húzol a fejedre. Nagyon kellett az én családom, a feleségem, hogy a fiammal való viszonyt emberivé lehetett tenni. Tíz évvel később. Soha el nem múló hegek vannak. Nagyon szeretem a fiamat és a lányaimat, de ezek a dolgok az egész életemet el fogják kísérni. Soha nem fog kitörlődni, hogy ezt már elrontottam.

A Tilla-filmben ez is benne van. A gyáva férfi az, aki nem bírja elviselni azt a terhet, hogy nyomorék a fia. Az anya nem tud elmenekülni, mert egy anya mindig ott van. Az apa eltűnik, kezd egy új életet.

A szüleidnek elmondtad?

Csak később. Van egy fotó, anyám készítette a képet. Ő még akkor nem tudta, de apámnak és a bátyámnak már elmondtam. Triesztben megyünk át a zebrán, hárman, fekete kabátban, lehajtott fejjel. Ott a fotó a nappalinkban, mindent elmond a férfiúi titkokról és fájdalomról.

Most pedig együtt is dolgoztok a fiaddal.

Te mindent tudsz, igen, az Aranyélet-ben. Elmegyünk a vizsgaelőadásaira, és a feleségem mondja, ne bántsam meg, ne kritizáljam. De bennem felmerül, ha nem mondom el, ha ez vagy az nem tetszett, az a jó? Mi a feladatom? Hogy teszek neki jót? Hátralépek, úgy szeretem. Vekerdy például ezt mondja.

Többen is mondták nekem a Tiszta szívvel-ről, hogy ha az egy amerikai film lenne, az alakításodért Oscart kapnál. Utánanéztem, és meghökkentő, hogy te életedben nem kaptál semmilyen díjat sem. Ez bánt téged?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Aztán mondom magamnak, te ezen gondolkozol? Ilyen hiú, ostoba ember vagy? Nem tudom, hogy ezt hova helyezzem magamban. Egyszer olvastam, hogy a világ egyik legjobb karakterszínésze, Bánhidi László soha életében nem kapott díjat, csak szerették. Ennyi nekem is elég.

Pedig szerintem a filmes alakításaid bárhol a világon megállnák a helyüket.

Ha valaki azt mondja rólam, hogy világszínvonal, azt mondom, úristen, hah, Nyíregyháza, Árpád utca, vasútállomás. Lehet mondani, Szabika, lépjél hátrébb, legyél szolidabb. Az amerikaiak nem azt mondják, hogy lépjél hátrébb, hanem épp a lépjél előrébb gesztust teszik meg. Ez óriási különbség.

Amikor egy agyonajnározott, Oscar-díjas alakítást nézel, szoktad néha azt érezni, hogy ezt te is meg tudnád így csinálni?

Nagyon szeretem Javier Bardemet. A Nem vénnek való vidék-ben volt az a bajuszos színész (Josh Brolin – V. F.). Ő legalább olyan jól játszott, mint Bardem, csak Bardem volt a látványosabb. Színészileg én vagyok ilyen, mint ez a bajuszos fickó. Kevésbé vagyok látványos, de a nagy út ott van.


Forrás: http://www.origo.hu/filmklub/blog/interju/exkluziv/20160506-thuroczy-szabolcs-interju-tiszta-szivvel-aranyelet-till-attila.html

Back To Top