fbpx skip to Main Content
Menu

Pintér és ami mögötte van (Kállai Katalin kritikája)

Pintér zenei idézetekre énekelt szövege önmagát teszi idézőjelbe, miközben neki magának látnivalóan elege van az idézőjelekből.

(lényegében véve spoilert tartalmaz)

A rosszakarat, az idiotizmus gőgje már a valóságban, az előadás előtt megkezdődik, hogy aztán a színpadon koncentrálódjon az emberi mocsok. Pintér Béla és Társulata ezúttal a tévéshow-k kulisszái mögé visz el, egy lebutított celebtévé körülrajongott világát mutatja.

És ami mögötte van.

A félolasz sztárműsorvezető, Brigitta (alias Brunella) története egy megcsalásos sztorival kezdődik, ahol kívülállóként a békítő fél szerepében tetszeleg, hogy aztán nagy hirtelenséggel ő maga  szenvedjen el hasonló inzultust. (Horrorhoz méltó, fokozatos ijesztgetéssel járó, jó fölvezetés.) Ennek következtében – nő létére – fölemeli a fejét a porból és végre revansot vesz sztártévé-vezérigazgató férjén, továbbá egyszer s mindenkorra annyiban hagyja ’anyaszemefénye’ tizenegy éves gyerekét, és belecsekkol egy lepukkant popsztáros, kokainos sztoriba, majd rövid kitérővel ott is ragad az egész kikúrt, értelmetlen létezés végestelen végéig. (Önironikus felhangokat sem nélkülöző, az egyre súlyosbodó genderproblémát up date tárgyaló aktuális felvetés a végén leszbikus vonulattal.)Közben azért tudatmódosított állapotban beül a kamerák elé, mikor is szép szemének fénye (köszönhetően a drognak, plusz a címbe foglalt metaforának) homályos, minek következtében ki is rúgják annak rendje és módja szerint. (Feltételezhetően egy valóságban megtörtént eset a kiindulópont – ami, való igaz, meg is dobja a dolog eleve aktuális, elfuseráltan pornográf pikantériáját – ennek a ténynek viszont semmi jelentősége nincs.)

Ne használjatok kábítószert.

Hangzik el valami ilyesmi (legalábbis ennyire didaktikusan és az idézőjelet érthető okokból nagyjából mellékesen kezelve) a Brunnella rossz példáján okulásként, de mintha Béla ezúttal túlteljesítette volna a feladatot. Valami befigyelt, ami a Pintér-univerzumot kibillentette a maga megszokott, minden szélsőségével együtt zseniálisan egyensúlyban tartott világából. Valami indulat – vagy mi – vitte a tollat napjaink zsigeri operaelégiájának/operatragédiájának/operafölindulásának a megírásakor.

Pintér zenei idézetekre elénekelt szövege önmagát teszi idézőjelbe, miközben neki magának látnivalóan elege van az idézőjelekből.

(Bach, Vivaldi, Händel és Mahler művei alapján zenéjét összeállította: Pintér Béla, zeneszerző: Kéménczy Antal.) Minden benne van, ami a Pintér-előadások erénye. Példának okáért A bajnok, a Katonából teleportált főszereplőkkel, a Kaisers TV, Ungarn  szabadságharcosban nyomuló telemédiája vagy a Szutyok nagy és kis sz-szel. Minden, ami Pintér, és – ami mögötte van. Kicsit sok is. Mindehhez még belekavarodik a történetbe egy báburángató guru, akinek további magyarázatra szorulna a szerepe, miközben nem tudjuk figyelmen kívül hagyni. Sőt. A színlap szerint erősen számolnunk kéne vele.

Egyszóval nagyjából működnek az eltartások, az idézőjelek, a történet elidegenítő, mégis magával ragadó jellege. A dráma maga ugyanakkor széttöredezik. Jelenetekre, történetmorzsákra, altokra és rekedt torkú hangjegyekre. A romokon, persze, a legalapvetőbb értékeket kérdőjelezi meg. Hisztérikusan szembesül vele, hogy a szülői szeretet is szétroncsolható, a férfi-nő kapcsolat teljes lehetetlenségéről már nem is beszélve. (Félve jegyzem meg, bizonyos mozzanataiban még így is eufemikus.)

Dühös előadás, ennyire dühös Pintér talán még nem volt.

A Katonából belecsekkoló Jordán Adél (Brigitta) és Nagy Ervin (Péter) az életét adja érte, de legalábbis ők a történet szenvedő alanyai. Minden értelemben. Zsigerileg teszik oda magukat. Fáj nézni is. A színészi zsonglőrmutatvány ezúttal mégis Stefanovics Angéláé. Jankovics Péterrel együtt. Előbbi mintha egy valódi 11 éves kisgyerek lenne. Spirituális szinten túlnő a felnőtteken. Kár, hogy a 13 évesre nőtt kiskamaszra már nincs ennyi eszköze. Jankovics vele ellentétben épp a jellemváltozásban (az idő múlásában) remek. Mint popsztár fúl bele az emberi létbe, s mint emberi lét keres Jézusban anakronisztikus vigaszt.

Roszik Hella emberi lényt mutat. (Köszönjük.) Fodor Annamária, Thuróczy Szabolcs azt a maximumot hozza, amit hozniuk kell. A feketébe bújt bábjátékosok pedig halkan surranó lépteikkel hordozzák a tragédiát. A többi maga a harag. Pintér Béla dühös az emberi létre. Nem ad kiutat.

Forrás: https://art7.hu/szinhaz/pinter-bela-anyaszemefenye-pinter-bela-es-tarsulata/

Back To Top