333. és 334. Parasztopera előadás

A Pintér Béla és Társulata emblematikus előadása most új helyszínen – jegyek még kaphatók!

“A történet talán sokak számára ismerős lesz. Nekem a nagymamám úgy mesélte, hogy Szabadszállás környéki emberekkel történt ez meg nagyon régen. Bocsássák meg nekem, ha egyelőre csak annyit árulok el belőle, hogy lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság. Akinek tetszik, nézze meg többször is! Akinek nem tetszik, nézesse meg magát!” (Pintér Béla)

A Parasztopera Pintér Béla egyik legkiemelkedőbb alkotása, melynek drámai erejét a virtuóz időkezelés, a titkok utáni nyomozás feszültsége és a pontos, archetipikus karakterábrázolás adja. Zenei matériájának alapja a barokk és a magyar vonós népzene ötvözete. A barokk operák csembalóval kísért recitativóira emlékeztető „párbeszédek” közötti áriák többnyire eredeti dallammal és szöveggel elhangzó magyar népdalok.

“A Parasztopera a görög sorstragédia, a magyar népi kultúra, az erdélyi népzene és a zenés színházi műfajok keveréke. Van benne elkerülhetetlen végzet, csalás, hazugság, gyenge emberi természet, bonyolult családi viszonyok és vérfertőzés, akár a görög tragédiákban. De a cselekmény a magyar paraszti társadalom közegében játszódik, zenei kíséretébe pedig népdalok, népzenei elemek vegyülnek. Darvas Benedek rengeteg utalással, idézettel és játékossággal vegyes, izgalmas dallamvilágot alkotott meg.” (Kovács Natália ÉS)

“… van a Parasztopera tragikumában valami nagyon is modern. Pintér Bélát a tragédiában ugyanis nem a tragédia izgatja, hanem a hozzá kapcsolódó transzcendentális élmény, a “nagyobb dolognak” a jelenléte, az epiphania – vagy ahogyan azt ő magánterminológiájával nevezni szokta: a találkozás az angyallal.” (Zsámboki András- Criticai Lapok)

“Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztoperája egészen megdöbbentő, katartikus hatású mixtúrája drámának és komédiának, görög sorstragédiának és magyar népkincsnek, népdaloknak és slágereknek, pesti szlengnek és szófukar balladának, trágárságnak és költészetnek, és mindez még kap egy rafinált, játékos és ironikus pintérbélás árnyalatot.” (Stuber Andrea – Criticai Lapok)

“Olyan játékos, új műfaj született író és zeneszerző munkájából, amelyre nemigen van példa magyar színpadokon. … A zenei anyagban legalább annyi stílus ütközik, mint a drámaiban, az erdélyi népzene, keservesek, siratók és barokk dominancia mellett rock, Morricone és némi Szécsi Pál-os szirup is belevegyül; (népi) vonósok és (barokk) csembaló. … A darab játékossága, groteszk és drámai világa, egész drámai-zenei textúrája teljesen más játékmódot kíván, mint amin a magyar színjátszás nevelkedett; egyetlen, eddig megismert legitim játéknyelve … a „Pintér Béla-stílus”… (Tompa Andrea – Jelenkor)  

„Olyan élénk, komolyan mulatságos színházi zenemű, mintha a humorista Leacock komponálta volna a zárt számokat és recitativókat… Remekül szólnak a játszók… Pintér Béla társulatának Parasztoperája ma a legmulatságosabb előadás.” (Molnár Gál Péter – Népszabadság)

“Legfontosabb ismertetőjegye a kétarcúság. Meghirdeti, majd kifordítja eresztékeiből a drámát és az operát. Magyar népzenét áriázik barokk recitatívókkal. Költői textust váltogat vulgáris szöveggel. Balladai homályt visz egy népszínműves alaphelyzetbe. Váratlan flashback-technikával zavarja meg az áttekinthetően lineáris cselekményt. Harsány komédiából csinál tragédiát. Pamfletből thrillert. Miközben felhasznál egy nemzetközileg elterjedt toposzt – … -, elementárisan magyar sorstörténetet, történelmi és jelenkori allúziókkal elegy tragikomikus groteszket bont ki belőle.” (Koltai Tamás – Élet és Irodalom)

„A mű barokk opera és a magyar népzene merész, vad keveréke. Hivatásos énekesként mondom: bámulatra méltó, ahogyan ezek a színészek énekelnek.” (Fellegi Balázs – operaénekes, Népszabadság)