Zenedráma, énekbeszéd, tévés sztori és főként remek színészek: Pintér Béla új darabja, az Anyaszemefénye. Pintér Béla új darabjának kulisszája egy hatalmas tévéstúdió. Ez több szempontból is előnyös, például azért, mert az Újpesti Rendezvénytér viszonylag nagy befogadóképességű nézőterén ülők a színpadra helyezett kivetítőn is követhetik a cselekményt. Az Anyaszemefénye műfaji megjelölése zenedráma. Láttunk már hasonlót Pintértől, talán a legsikerültebb a Parasztopera, és a Katona József Színházban látható A bajnokra is illik ez a meghatározás. Ezúttal Bach, Vivaldi, Händel és Mahler művei…

„...a dráma akkor fordul, mikor kis figura úgy dönt, sorsát megváltoztatja.” Pintér Béla új bemutatójának kulcsmondatát az előadás szórólapja is idézi, de az ördög persze most is a részletekben rejlik. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Az, hogy húsz év alatt Pintér Béla és Társulata kinőtte eredeti otthonát, a Szkénét, egyszerre örvendetes és sajnálatos. Nagyon jó, hogy van igény erre a színházra, de abban nem vagyok biztos, hogy az UP Újpesti Rendezvénytér közel ötszázas nézőtere előtt mindegyik Pintér-darab egyforma hatékonysággal tud működni. (Egyébként is Pintérnek réges-rég saját…

Ha Pintér Béla új előadással jelentkezik, az kitüntetett figyelmet érdemel, lévén szó a független színházi szcéna egyik legjelentősebb alkotójáról – emiatt persze az elvárások is felfokozottak a nézők és a kritika részéről. Ezek egy része az aktuális társadalmi-politikai problémák felvetésére irányul, a magyar közönség eléggé kiéhezett ezekre, a jelenlegi kultúrpolitikai helyzet pedig elég magasra dobta a labdát. Pintér Béla és Társulata ezt ezúttal nem csapta le, annak ellenére, hogy érintettek – akadnak azért vicces aktuálpolitikai kiszólások az A38-on bulizó Rogán…

Az Anyaszemefénye előadásában Pintér ismét régi erényeit csillogtatja, miközben újakat is csatasorba állít. A háborús szóhasználat nagyon is aktuális volt (most is az), amikor a függetlenek egyik  zászlóshajója, a kőszínházi repertoárt produkáló Pintér Béla és Társulata bemutatta az Anyaszemefényét. A kormányról ugyanis nem sokkal ezelőtt szivárgott ki, hogy olyan törvénytervezetet készül benyújtani, ami ellehetetlenítené a függetleneket, vagy legalábbis törvény szintjén levenné róluk a kezét. Ráadásul az állam az általa is támogatott kőszínházaknál az igazgató kinevezésébe is beleszólást kért, illetve a tervezet…

Pintér zenei idézetekre énekelt szövege önmagát teszi idézőjelbe, miközben neki magának látnivalóan elege van az idézőjelekből. (lényegében véve spoilert tartalmaz) A rosszakarat, az idiotizmus gőgje már a valóságban, az előadás előtt megkezdődik, hogy aztán a színpadon koncentrálódjon az emberi mocsok. Pintér Béla és Társulata ezúttal a tévéshow-k kulisszái mögé visz el, egy lebutított celebtévé körülrajongott világát mutatja. És ami mögötte van. A félolasz sztárműsorvezető, Brigitta (alias Brunella) története egy megcsalásos sztorival kezdődik, ahol kívülállóként a békítő fél szerepében tetszeleg, hogy…

Van szakítás, van összeborulás, hol itt, hol ott, s van baj, nem is kicsi, olyan célra tartó dramaturgiával összerakva, mint amivel a vásári képmutogatók éltek valaha. Nem először érzem, hogy Pintér Béla alkotói tehetségének alapja leginkább a népművészekével rokonítható. De ez soha nem azért jutott eszembe, mert a színészként és táncosként is kiváló író-rendező egy-egy előadásában néptáncos elemekkel vagy népdalokkal találkoztam volt. Pintér teátrális erejének működése inkább a népi iparművészet vagy a népi építészet mestereinek munkamódszerére hasonlít. Miközben „summáját írja”…

Jól ismert hozzávalók, megszokott fűszerezés: Pintér Béla újra a bevált receptből főzött. A minap szerkesztőségünk karácsonyi összejövetelén említettem, hogy vasárnap Pintér Béla legújabb bemutatójára megyek. Nálam majd’ egy évtizeddel fiatalabb kollégám erre úgy reagált, ő még nem látott Pintér Bélától és Társulatától egyetlen előadást sem, méghozzá dacból, mert bárhova megy, mindenhol Pintér Bélát hájpolják, és már elege van ebből. Elsőre furcsálltam a dolgot, hiszen én 2006-ban láttam életem első Pintér-előadását (az Anyám orrát), amikor a független szcénában még a Krétakör volt…