Kevésbé extrém, hétköznapibb témaválasztás az eddigiekhez képest, a fő cél teljesül: egy nagy szerep egy nagy színésznőnek. De erőteljesen rajzolt karaktereket kapnak a többiek is, aki egytől egyig kiváló játékkal teremtik meg a hiteles színpadi környezetet. Enyedi Éva, Friedenthal Zoltán tájszólásos párosa, Szakonyi Györk hófehér állszakállal egyénített erőembere, Quitt László intellektuális lúzere kiegyenlített stílusú együttest alkot. Az alternatív szcéna Szent Johannája, az örök kamasz Stefanovics Angéla, most a lényétől távoleső, bizonytalan depresszivitást hozza, melyből végül az anyaság érzelmi mámora menti ki. Díszlet nincs, legfeljebb egy mobil-szaunára telik, a filmszerűen váltakozó jelenetek feszült tempóban peregnek a zöld körfüggöny előtt. A hiánytalan illúziót Benedek Mari egészen elképesztő jelmezei segítik, a kétgenerációs, tini-szenior szerelmespár punk-feketéje, a talajvesztett, díszlettervező kismama különc kösöntyűi, a doktornő hétköznapiból szerelmetes narancsba váltó kompléi Shakespeare-i módon jellemzik viselőiket.
Thúróczy Szabolcs okosan helyezkedő színész-celebként triumfál, Roszik Hella szemünk láttára érik a megrázó halálképben felnőtté, majd fonnyad fanatikus vallásosságba. A zenét rádióból, képernyőről vízionalizáljuk, ám élőben teljesíti ki a melodramatikus fokozásokat. Pintér Béla rendezői nagysága most a színészvezetésben kulminál. A különböző előéletű színészek, egymásra rezonálva, összefogott egységet alkotnak, a főszereplőt is sikerült hatásvadász túlzásaitól megszabadítani.
Házasságába belefásult asszony, bulvár pszichopatronokkal házilag békítő feleség, magabiztos orvos, öntudatos beosztott. Csákányi Eszter, a nagyszínpadi deklamáció vokális értékeit átmentve, érzékenyen alkalmazkodik stúdióméretekhez, átütő erővel éli meg a szerelmes eufóriát és az abszurd élethelyzet kiszolgáltatottságát. Tényleg? Ebben a szörnyű országban egy piti áruházi lopás esetén megbilincselve, pórázon vezetik el az emberfiát?!?
A legnagyobbak közé emelkedő, emblematikus színésznő, pályájához, tálentumához méltó közegben, grandiózus alakítással bizonyít. Pintér Béla Társulata minden gúzsba kötő nehézség ellenére, nemcsak a független szcéna, az egész magyar színházi élet diadalmas zászlóshajója.