Pintér Béla író, rendező, színész, társulat-összetartó Szkénén játszott új estjének már a címe is szemtelenség. Mintha azt mondaná: csillogó jelentéktelenség, kiemelkedő megjegyezhetetlenség. Miközben ön-görbetükröt mutat a színpad – egy alternatív társulat – fölívelése, akadozása, kétségeik önmaguk rátermettségében, végül teljes önelégedettségük – pimaszul pedáns színpadi rajzát adja. Pintérék önmagukat sem kímélik. Szemtelenkednek sajátosságaikkal, belső értékrendjükkel, munkamódszereikkel.
Benedek Mari jelmezeiben úgy hat a társulat, akár egy Nagy Magyar Panoptikum, vagy Vitéz László bábszínháza a Népligetben. Thuróczy Szabolcs bábbohózati palacsintasütővel fölfegyverkezve kivált agyabugyáló vásári bohónak látszik. Szamosi Zsófia idegesen remegő, elálló varkocsaival és bakelithanglemezhez hasonlító kevély kalapjában a szelíd álnokság, az odaadó tolakodás, a szende szerénytelenség megtestesülése. Enyedi Évának rengeteg színe van a tehetségtelenség megfestésére. Legmulatságosabb kínai jeltolmácsként. Roszik Helga öreg rőzseszedő asszonyként jelenik meg, mint alkoholista, mindig elkéső, szelíd alternatív játékos. Szalontay Tünde ordenáré nagyasszony. Quitt László igen gúnyos magabiztosan felületes internetes kritikusnőként. Friendenthál Zoltán kenyérre kenhetően lágy, mindig sértett másodhegedűs. (Szó esett már róla, a fiatal színész neve nem németesen írandó, hanem magyaros ékezettel. Mindhiába. A Társulat szórólapján is elírták a nevét. Kéretik házi feladatként százszor leírni: Friedenthál, Friedenthál, Friedenthál…)
Pintér Béla megértően zsarnoki, gyengéden hisztérikus társulatvezetője saját szobraként be- és kisiklik a színről talapzatán.
A gyilkosan mulatságos előadás meglepetése egy színpadképtelen, mindenkitől játékra alkalmatlannak tartott leány visszaminősítése kávéhordó segédrendezővé, majd a félretolt rút kis kacsából váratlanul kitör Puccini, Bizet, Mozart. Kiderül, hogy hibátlanul énekel. Ő lesz az együttes sztárja, mindaddig, amíg a dolgos közösségi színjátszók a legteljesebb álnoksággal el nem teszik útjukból, hogy addigi középszerükben fürdőzhessenek és primadonnájuk a siker hátterében árválkodjék kezében feketekávés csészéket tartó tálcával. Herczenik Anna ő az Opera szopránénekesnője, aki felülcsillogja hangjával az estét, miközben nyilvánvalóvá lesz, milyen önfeledt komika mennyi természetességgel és megélt őszinte ismerettel tud színpadi bohóc lenni.
Szénakazalnyi paróka alatt Kéménczy Antal egyetlen sarokba állított pianínón operai nagyzenekart képes helyettesíteni.
A Tündöklő középszer szilárd felsőfok. Nemcsak alternatívéknál. Egyáltalán: mit jelent az, hogy alternatív színház? Alternatív: vagy színház, vagy nem az. Pintér és Társulata színház. Kéretik újrafogalmazni a bürokratikus kategóriákat!