fbpx skip to Main Content
Menu

Ha Anyának a szeme sem áll jól (Jász Annamária kritikája)

Ha Pintér Béla új előadással jelentkezik, az kitüntetett figyelmet érdemel, lévén szó a független színházi szcéna egyik legjelentősebb alkotójáról – emiatt persze az elvárások is felfokozottak a nézők és a kritika részéről.

Ezek egy része az aktuális társadalmi-politikai problémák felvetésére irányul, a magyar közönség eléggé kiéhezett ezekre, a jelenlegi kultúrpolitikai helyzet pedig elég magasra dobta a labdát. Pintér Béla és Társulata ezt ezúttal nem csapta le, annak ellenére, hogy érintettek – akadnak azért vicces aktuálpolitikai kiszólások az A38-on bulizó Rogán Tóniról és Kocsis Máté nevű macskaidomárról, de ezek gegszerűen villannak csak fel.

Annál fontosabb szerep jut az Anyaszemefénye címben is jelzett kétértelműségnek, ami egyszerre utal a család féltett kincsére, a gyerekre, valamint anya rossz döntéseire (ebben az esetben drogfüggésére), melyek a történetben egy tragikus keresztmetszetben találkoznak.

A darab alaphelyzete több szempontból is emlékeztet A bajnokra: jómódú, hazugsággal és önzéssel terhelt közegben járunk, egy tévécsatorna csilli-villi backstage-ében. A vezérigazgató, a hatalom csapodár és esendő birtokosa újra Nagy Ervin, és a forma ezúttal is operai; ami nem váratlan, hiszen Pintér más előadásaiban is nyúlt már a zenés formátumhoz. A szereplők ajkáról énekelve-recitálva hangzik vallomás és anyázás egyaránt, a megoldás pedig ezúttal is működik: a Bach, Vivaldi, Händel és Mahler dallamain megénekelt szövegek, párbeszédek viccesek, frappánsak.

A bonyodalmak oka látszólag a dögös kollegina (Fodor Annamária), aki miatt előbb a főszerkesztő házaspár (Thuróczy Szabolcs és Roszik Hella) kapcsolata remeg meg, majd a vezérigazgató műsorvezető felesége lép le egy punk oldalán (Jankovics Péter). A valóságban persze a megcsalás csak ürügy, a kapcsolatokat régóta aláássák a sérelmek, hazugságok, a másik fél szisztematikus megalázása. Az egészet nem mások szívják meg, mint az ártatlanok, a házaspárok gyerekei (Stefanovics Angéla és Fáncsik Roland). Felesleges ennél részletesebben ismertetni a sztorit, rengeteg benne a fordulat, szinte vágtáznak az események.

Annyira gyorsan, hogy a sok felvetett téma közül – az emberi kapcsolatok lehetetlensége, a mutatós felszín mögött bűzlő boldogtalanság, a gazdagok és szépek nyomorult világa, a drogfüggőség viszontagságai – nehéz eldönteni, melyiken van a fókusz, és emiatt egyik sem visz be olyan erős gyomrost, mint más Pintér Béla-darabok. Csak nem lehet megszabadulni az iskolás kényszertől, hogy mondanivalót, de legalább tudatos koncepciót keressünk egy történet mögött. Ezen a késztetésen nem segít a különösen elkapkodott utolsó jelenet, ami már-már komikusan tragikus, ezért végképp elbizonytalanítja a nézőt, miről és milyen hangvételben szólt a darab. Nem oldódik fel az ellentmondás, amely az elidegenítő zenés formátum, a helyzetkomikum, a parodikus jelleg és az alapvetően tragikus cselekmény között feszül.

Izgalmas eleme az előadásnak a bábmesterek időszakos megjelenése, akik a szereplőket irányítják a háttérből, és akik uralma alól a hősnőnek sikerül kiszabadulnia, végzetes következményekkel. Az Anyaszemefénye felveti az örök dilemmát, milyen mértékben dönthetünk saját sorsunkról, de a bábmesterek szerepét annyira nem sikerült megérteni, legalábbis nem nyomatékosítják annyira a jelenlétüket, hogy átütő hatást érjen el ez a szál.

A színészek miatt persze nagyon élvezetes az előadás minden perce, egytől egyig profik és zseniálisak, Jordán Adél például a színháztörténet egyik legütősebb ittas jelenetét hozza össze. Miattuk és a rendezés miatt a darab abszolút megtekintésre érdemes; Pintér Béla ezúttal is remek bábmester, még ha azt is érezzük, kevésbé tudatosan ragadta meg saját figuráit és történetét, mint korábbi előadásaiban.

Back To Top

AJÁNDÉKUTALVÁNYOK MÁR KAPHATÓK!

Ajándékozzon Pintér Béla és Társulata utalványt szeretteinek! Már elérhetőek az 5000 Ft / 10 000 Ft / 20 000 Ft értékű, az évad végéig felhasználható elektronikus ajándékutalványaink.