A “Nagy Testvérről”, “mocskos időről”, “rémes helyről”, “könnygázra fakadásról” énekeltek a 80-as évek alternatív zenekarai, amelyek, úgy tűnik, újra egyre fontosabbakká válnak. Facebook-meghívók és utcai plakátok invitálnak ilyen koncertekre, sőt Pintér Béláék jóvoltából színházi darabok is idézik e zenéket. A rendező szerint anno azért voltak fontosak e zenekarok, mert őszintén, szellemesen, bátran beszéltek a valóságról. És úgy véli, ez az őszinteség ma is hat.
“Közérzeti dalokat énekeltünk, ez tény, de közben összedőlt a Szovjetunió. Ez utóbbi, enyhén szólva fontosabb volt a politikai fordulathoz. Mindenesetre e kettő összevonódott, és azt gondolták, hogy mi valamiféle rendszerváltók vagyunk. Még ki is tüntettek, meghívtak a Menyhárt Jenővel a Parlamentbe” – kezdi Müller Péter Sziámi, az URH, a Kontroll-Csoport, a Sziámi, és jelenleg a gyorsan sikeressé vált AndFriends énekes-szövegírója, akivel azt próbáltuk megfejteni, miért is van ma valamiféle reneszánsza a 80-as évek underground zenéinek.
Korábban hasonlóan nyilatkozott egykori URH-s zenésztársa, aki mind a mai napig aktív az Európa Kiadó frontembereként. Menyhárt Jenő szerint is felületes kategória, hogy egyszerűen ők lettek volna a rendszerkritikus zenekar. “Ha az Európa Kiadónak az lett volna a lényege, hogy a nyolcvanas évek rendszerét bírálja, akkor a számaink azzal a korszakkal együtt csengtek volna le. Ezeket a számokat az emberek még ma is hallgatják.”
“A zene nem zene, a szöveg nem szöveg/Senki nem tudja, hogy jön vagy megy” /URH/
Amikor még egyrészt az “őszinte kemény rock” tűrt vagy tiltott zenekarai töltötték meg a művelődési házakat országszerte, illetve a Hungária és a Neoton röpítette álomvilágba a kifáradt szocialista embertípust, egy sor fiatal – a punk és a new wave hatásait mutató – alternatív zenekar tűnt fel.
Természetesen sem a rádiók, sem a televízió, sem a hanglemezgyár (egy darabig) nem vett róluk tudomást (ellentétben természetesen az állambiztonsági szervekkel). Demó- és koncertfelvételeik audiokazettán terjedtek szerte az országban, és a filmesek próbálták becsempészni őket az alkotásaikba. Az egyetemeken és minden valamirevaló gimnáziumban óriási kultusza alakult ki ezeknek a zenekaroknak, a fiatalok kívülről fújták az akkor nagyon újszerűnek, szókimondónak tűnő szövegeiket.
Az URH, a Balaton, a Trabant, a Bizottság, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, a Neurotic, a Kampec Dolores, a Vágtázó Halottkémek és társaik addig soha nem látott hozzáállással robbantak be ebbe az alternatív nyilvánosságba.
“A dalaink olyan szellemiséget árasztottak, mely nem volt összeegyeztethető az akkori normákkal. Mi nem törekedtünk arra, hogy lemezünk legyen, hogy a televízióban szerepeljünk, hogy az újságok írjanak rólunk. Tudtuk, hogy ezek bármelyike nem kívánt kompromisszumokat jelentene a zenekarnak” – mesélte Menyhárt Jenő például az Európa Kiadóról.
Ez a hozzáállás a többi alternatív zenekarra is igaz volt. Nem ellenállók voltunk, hanem kívülállók – fogalmazott a Balaton zenekar frontembere, Víg Mihály is. E zenekarok persze már ezzel a kívülállósággal a szabadságot testesítették meg az akkori viszonyok között. Nem tetszett nekik a rendszer, és ezt szokatlanul minőségi szövegeikkel nem is titkolták.
“Írd tele az utcákat és fogalmazd át a térképet/A mérhetetlen túlzásokban ne tarts semmi mértéket” /Neurotic/
A “Nagy Testvérről”, “mocskos időről”, “rémes helyről”, “könnygázra fakadásról” énekeltek, és mindenki értette az üzenetet. Egy-két – erősen ellenőrzött példányszámban megjelent – lemezt leszámítva ezeket a zenei felvételek csak a 90-es években adták ki, ám ekkorra már kifáradt az alternatív rocknak nevezett műfaj. Elvesztette korábbi revelációerejét, beporosodtak a zenék. A következő generáció alapzenekara, a Kispál és a Borz bemutatkozó lemezén már azt énekelte: “jó, hogy vége a 80-as éveknek és nem jön újra el”.
Időnként fel-feltűnt az Európa Kiadó, a VHK vagy Müller Péter Sziámi valamelyik aktuális zenekara, koncertjeikre volt is mindig érdeklődés, de már rég nem volt olyan fontos ez az egész, mint a rendszerváltás előtt. Enyhén szólva sem aratott osztatlan sikert például az újjáalakult URH 2008-ban a VOLT-on és a Szigeten.
“A sorsunk a pofánkra írva, egy városba temetve,/Miért ne? Miért ne? Miért ne halnék meg nevetve?” /Európa Kiadó/
Mostanában azonban, úgy tűnik, egyfajta reneszánsza van ezeknek a 3-4 évtizedes zenéknek. Nemrég fesztivált rendeztek a Müpában a Kampec Doloresszel, a Kontrollal, és Sziámival, országos turné zajlik a Kontroll Csoport és az A.E. Bizottság dalainak felidézésével. Az év első napjaiban telt házzal futottak az ÚjRH koncertek.
Az új generáció
“Gyerekkoromban nálunk családilag Cseh Tamás és a Hobo Blues Band szólt, emiatt a késő-szocalizmus nekem a kőbányai kocsmák, meg a pesti eszpresszók képében élt, a 80-as évek igazi zenei ellenkultúráját aztán valahogyan később sem pótoltam. Sziámi például nekem már a Szigetet meg az újkori zenekarát jelentette, és még ha tudtam is, hogy valaha jelentős underground arc volt, dalokat már nem tudtam volna kötni hozzá. Ez akkor fordult nagyot, amikor először láttam őket a Hajón a Pintér Béláékkal közös koncertjükön. Vagyis én a Besúgók és provokátorok című himnuszt is Pintér Béla előadásában hallottam először. Emlékszem: hallgattam a szöveget, iszonyúan röhögni kezdtem, és tökéletesen értettem, mit jelenthetett ez, amikor 1983-ban üvöltötték egy lerobbant pinceklubban. Azóta voltam több URH és AndFirends koncerten, és licitáltam a neten egy Európa Kiadó és egy Bizottság bakelitre is, ami szerintem elég kúl.
A 80-as évek fél-illegális kultúrája iránti nosztalgia az egykori Sirály ellenzéki ‘sasfészkében’ jól érzékelhető volt. Míg a kávézójában pimasz és szabad fiatalok dumáltak egymással közéletről elég jó színvonalon, a pincében legendás alternatív együttesek koncerteztek. Aztán a Sirály bezárása is áthallásos lett: a sorozatos rendőrségi vegzálások után került át a tűrtből a tiltott kategóriába.”
/Patakfalvi Dóra, kulturális újságíró/
Nem utolsósorban ide tartozik a Pintér Béla Társulat Titkaink című darabja is, amely ezt a korszakot mutatja be – egyebek között ezekkel a dalokkal. És ebből nőtt ki Müller Péter Sziámi Andfriends nevű zenekara és a Pintér Béla Társulat közös projektje, amely állandóan telt házzal fut. (Legközelebb április 23-án lépnek fel Államosítani kéne! címmel az A38 Hajón.) Mintha egyfajta csomósodása lenne a 80-as évekbeli magyar undergroundnak. De miért lehet ez 2016-ban aktuális?
“Egy hang a rádióból felolvassa a híreket/Egy hang a rádióból elhallgatja a lényeget” /Kontroll Csoport/
A Pintér Béla Társulat ma sok tekintetben épp olyan attitűddel működik színházként, mint a 80-as években az alternatív együttesek zenekarként (bár a néhai Kontroll Csoport egy kicsit színház is volt, nem csak zenekar, ráadásul az akkori underground zenészek egy része az akkori alternatív színházi élet felől jött, és hozta is annak attitűdjét). A társulat Titkaink című előadása épp a 80-as években játszódik, táncházas környezetben. Mint Pintér Béla emlékeztet, akkoriban gyakran előfordult, hogy egy művelődési házban ugyanott próbált az alternatív zenekar, ahol a táncház működött. Ezért nyúlt a darab írása közben a kor underground zenéihez, amelyek annak idején egyébként is nagy hatással voltak rá.
Szerinte azért lehetnek fontosak ma is ezek a dalok, mert van tétjük. “Az alkotó akkor tud mélyre menni, ha valódi fájdalmakkal dolgozik, valódi problémákkal. Függetlenül attól, hogy ezt humorrá formálja, vagy tragikummá, vagy ezek elegyévé, a valós problémákra, jelenségekre kell reflektálni. Azért volt a 80-as években nagyon szuggesztív az alternatív zenekarok feltűnése, mert az akkori tévében, rádióban megjelenő előadókkal, az akkor megjelenő lemezekkel szemben, őszintén, szellemesen, bátran beszéltek a valóságról. És ez az őszinteség ma is hat.”
A rendező azt is hangsúlyozza, hogy Müller Péter, Menyhárt Jenő és többiek nem a múltjukból élnek, a mostani számaik is jók és érvényesek. A régiek pedig ma új értelmet nyernek. De ez nem baj. “Mi is játsszuk a 18 évvel ezelőtti előadásainkat. Ha valami jó, nem veszítette érvényét, aktualitását, azt nem kell levenni a műsorról, amíg működik, hat.”
“Olyan szörnyen érzem magam/ olyan szörnyen, szörnyen jól” /Balaton/
“Iszonyú mázlink volt: akkor szólaltunk meg ilyen súllyal, amikor ez a műfaj még kibírta ezt a súlyt” – mondja Müller Péter. “Máshol ezt akkor nem lehetett megtenni, csak a rockzenében és néhány alternatív színházban. Egy olyan pillanatban, amikor süket csönd, illetve ordító hazugság volt körülöttünk, mi elkezdtünk úgy beszélni, mintha otthon lennénk.”
Müller egyébként úgy véli, sok mai szerző – a Kaukázustól a 30Y-ig – ír jobb, érzékenyebb szövegeket, mint ők a 80-as években. De azt a zenekart még nem látja, ami a mostani URH lehetne. “Azt viszont érzem, hogy fajra, nemre, felekezetre és politikai oldalra való tekintet nélkül egy egész korosztály erős igénye, hogy saját közérzetét durván, de költőien kapja vissza az arcába. Ameddig ezt csak a Kárpátia zenekar teszi meg a saját színvonalán, a saját közönségének, állami támogatással, addig nagy baj van. Nem a jobboldallal meg a baloldallal van baj, én nem tartozom egyikhez sem, de amíg nem történik meg, hogy újra valakik beviszik a rockzenébe ezt a hagyományt, és a kor nyelvén szólaltatják meg, addig nem lesz kultikus a dolog.”
Müller Péter úgy véli, a 30-40 éve készült szövegek és a mai kor közötti áthallások sokszor úgy is megjelennek, hogy az egyáltalán nincs ínyére. “Én biztos nem csinálnék olyat, hogy kiteszem a Nagy Testvér című számunkat egy pártvezér képével illusztrálva a YouTube-ra, de valaki megtette. Nyilván oka van ennek. De például A besúgók és provokátorok című dal is kapott egy új értelmezést, amikor nemrég elkezdték politikai okokból meghirdetni, hogy fel kell jelenteni a provokátorokat. Újra bekerült a szóhasználatba ez a szó.”
“Valaki helyettem gondolkodik/Valaki helyettem távozik” /URH/
Időnként feltűnnek Müllernek flash-szerű analógiák a mai idők és a 80-as évek között. “1983-84 táján megkereste a lemezgyár főszerkesztője a Kontroll Csoportot, hogy nagyon tetszik neki a zenénk, ki akarja adni lemezen. Felvettük demó-szinten a lemezt, jött az ember, hogy nagyon jó, de azt a sort át kell írni – az egyébként az URH-ból átvett – Ismeretlen katona című számunkban, hogy ‘a halál az állam szolgálatában áll’, mert így nem adhatja ki.”
Ebbe Müller nem ment bele, nem is jelent meg az album. Néhány évre rá ugyanez a főszerkesztő megrendelt egy lemezt a Sziámi zenekartól is, de abban is volt egy dal, egy számára nem vállalható sorral. (A Nem bízhatsz senkiben című számban ez állt: “Jön egy amcsi stuka albán felségjellel/És porig bombázza a Lánchidat”.) Ezt sem írta át Müller, nem is jelent meg a lemez. A rendszerváltás után viszont már azzal kereste meg, hogy csináljanak egy albumot a betiltott dalokból. “Mondtam, hogy oké, de van egy feltételem: írjuk rá a borítóra, hogy szerkesztette és betiltotta… – és álljon ott a neve. Ezt a humort nem annyira vette, nem is jelent meg ez sem.”
Ehhez hasonló sztori történt tavaly is Müllerrel. Megírták Bérczesi Róberttel a Szeretni még című dalt, amit beadtak egy bizonyos rádióba. Tetszett nekik, egyszer le is adták, majd mondták, hogy nem tudják rendszeresen játszani, mert van egy rossz sor benne, ami kiüti a biztosítékot: “Ott az a néni, még ő se túl öreg,/valaki végre szeretgesse meg/mindegy, hogy anno miket csinált/hogy negyvennégyben ő vitette el/a dédnagypapát” (főleg ez az utolsó). Valamiért a vidéki rádiók viszont elkezdték játszani, és 10 héten át tartózkodott előkelő helyen a MAHASZ játszási listáján.
“Felnőtt és hatalomra került egy új generáció, és nem veszi észre, hogy átveszi annak a rendszernek a fő jellemvonásait, amelyet megdöntött” – jut minderről eszébe Müller Péternek.
Államosítani kéne!
Nagyon gyorsan fogynak a jegyek az Andfriends és a Pintér Béla Társulat április 23-i A38 Hajón tartandó koncertjére. Mint megtudtuk, olyan meglepetésekkel készülnek többek közt, mint Roszik Hella előadásában az Apokalipszis itt és most, vagy Stefanovics Angéla előadásában a Hol vannak a régi álmaim című Kontroll-dal.
A “sima” Müller Péter AndFriendsszel március 19-én Tatán, 26-án Siófokon, április 30-án a komáromi Mediawave Fesztiválon találkozhatunk. Budapesten legközelebb június 4-én a Gödörben játszanak.
A “Minden ugyanaz másképpen” csapata a Kontroll Csoport és az A.E. Bizottság dalait legközelebb március 11-én Egerben, március 27-én Miskolcon, április 9-én Szarvason és május 20-án Debrecenben adja elő.
Az Európa Kiadóval március 11-én Békéscsabán, március 14-én Miskolcon, nyáron a VOLT-on találkozhatunk. A Balatonnal rendszeresen a Hunniában.