A Katona József Színházban, a szerző rendezésében mutatják be decemberben az Ascher Tamás Háromszéken című Pintér Béla-darabot. Az előadásról, A bajnok visszhangjáról, és a két társulat találkozásáról Elek Ferenc és Thuróczy Szabolcs mesélt a hvg.hu-nak.

hvg.hu: Az előadásról annyit tudunk előzetesen, hogy az egy A bajnok című korábbi darabot támadó cikkre reagál, és Máté Gábor nőügyeiről fog szólni. A címe azonban Ascher Tamás nevét viseli. Hogyan érnek össze a szálak?

Elek Ferenc: Az az ominózus cikk feltette a kérdést Pintér Bélának, hogy miért nem ír Máté nőügyeiről is egy darabot. És erre ő írt. De az előadás sokkal több lesz ennél: a kaposvári színház és a Katona ötvözéséről, a színház belső világáról szól. Egy huszonvalahány évvel ezelőtti fikciós történetet mutat meg, ami persze érinti Máté Gábor életét, de ugyanúgy Ascherét is.

Thuróczy Szabolcs: Igazából nem akarunk konkrétumokat mondani, mert bár a darab vége és az egész drámai kifutása a Béla fejében már megvan, de még nincs leírva. Azt viszont állíthatom, hogy a két világ, az erdélyi kultúra és a budapesti művészszínházi élet találkozása nagyon érdekes lesz. Egy csomó konfliktus és humor forrása. Road movie-szerűen megyünk, utazunk az ereje teljében lévő Ascher Tamással, Bezerédi Zoltánnal és Máté Gáborral. Mi Ferivel ketten játszunk egy karaktert.

hvg.hu: Ezt hogy képzeljük el? Cserélnek időnként vagy egyszerre vannak színpadon?

E. F.: Szabi Babarczy Lászlót, én pedig Zsámbéki Gábort játszom. De mégis ez a két rendező-igazgató egy személlyé olvad össze: a Katonavári Kaposa József Színház igazgatójává. A társulat is egy emberként kezel minket.

hvg.hu: Ezt elég nehéz elképzelni.

T. Sz.: Elmondva kicsit bonyolult, de reméljük, a színpadon egyértelmű lesz. Babarczy és Zsámbéki két különböző stílusú, de nagyformátumú ember. Zsámbéki a filosz, rendkívül nagy tudású, Babarczy pedig hordozza magában azt az erőt, hogy egyből kimondja, amit gondol. Béla tisztelettel ábrázolja őket.

hvg.hu: Tehát olyan embert kell megformálni, aki nap mint nap jár-kel a színházban. Vékony jég: hogyan lehet kikerülni, hogy paródia legyen?

T. Sz.: Gyűjtjük a mozgásokat, a gesztusokat, mivel hasonlóképpen kell léteznünk, ezeket teljesen magunkévá kell tennünk.

E. F.: Közben vigyázni kell, mert színházat csinálunk és nem dokumentumfilmet. Én nagyon szeretem Zsámbékit, és tudom őt utánozni, pont emiatt van bennem egy csengő, ami néha megszólal, hogy hahó, ő ezt sosem csinálná. Ez engem jelen pillanatban még nagyon feszít, mert lehet, hogy egy-egy gesztus, mondat jót tenne színházilag, ugyanakkor tartok attól, nehogy gyengébb minőségű embernek mutassuk őt. De tudom, hogy Bélának sem ez a szándéka, hiszen kizárólag azokat írta bele, akiket szeret.

hvg.hu: Említették, hogy nagy tisztelettel beszélnek a rendezőkről: ez akár azt is jelentheti, hogy kizárólag jó színben tüntetik fel őket.

E. F.: Ha valaki arra számít, hogy na, itt legyen valami rossz is róluk, az örülni fog. Nem bánik velük Béla kesztyűs kézzel. Mindenki, még Pintér Béla is megkapja a magáét. (nevet) Abszolút előtérbe kerülnek az emberi gyengeségek, még ha olyan helyzetekben is, amik a valóságban nem történtek meg.

hvg.hu: Máté vagy Zsámbéki benéz időnként a próbákra?

E.F.: Nem. Nyilván megnézik majd, de ők nagyon kritikusak és kemények magukkal szemben, nem tudom elképzelni, hogy majd kikérik maguknak, amit látnak. Belső használatra minden évben csinálunk szilveszteri műsorokat, paródiákat. Amit ott kapnak tőlünk, azt nem teszik zsebre, és mi ezt hivatalosan csinálhatjuk, de még sose volt belőle bajunk. Pedig némelyik jelenet kegyetlen, gyilkos és metsző. De Máté, Ascher és Zsámbéki is nagyon várják ezeket, mert számukra jó visszajelzés.

hvg.hu: Rengeteg támadás érte a Katonát A bajnok miatt. Hogy tekint erre vissza utólag a társulat?

E. F.: A támadásokról: jobb lett volna, ha nem így alakul. Az újságíróknak sikerült felfújni és tévútra vinni ezt az ügyet. A bajnoknak ugyanis nem az volt a lényege, hogy itt egy politikus életét meséljük el. Azt akartuk megmutatni, hogy egy potentátnak, miközben épp a csúcson van, hogyan megy szét az élete, a családja. Magyarországon most ki lehet potentát? Egy politikus. Hogy hogyan omlik össze egy élet, az fontos dolog, és kell róla beszélni. Egyébként élveztük a darabot próbálni, áldásos és jó időszak volt.

T. Sz.: Én csak külső szemlélőként figyeltem a dolgokat, de szerintem nagyon izgalmas volt az alapanyag, egy igazi shakespeare-i dráma. Régóta dolgozom Bélával, a legtöbb előadásában sok ilyen elem van. A Katonában ez nagyobb visszhangot kapott, de én szeretem, amikor pengeélen rohangál egy előadás.

hvg.hu: Az Ascher Tamás Háromszéken annyiban mindenképp más, hogy már nem csak katonás színészek játsszák. Négyen a Pintér Béla Társulat tagjai, és tizenkét itteni színész játszik. Nem törte meg a találkozás a szokásos rutint a csapatokban?

T. Sz.: Nem akarok ömlengeni, vagy ilyesmi, de az itteni színészek belső intelligenciája nagyon hamar leszedi Béla szövegeit. Mikor először vagy másodszor olvasták az új szöveget, egyértelmű lett, hogy tudják, mi a lényeg, a finomság, hol a hangsúly. Nagyon jó kvalitású színészek vannak itt, jól kompenzálják Béla „türelmetlenségét”, hogy nincs egymás mellett elbeszélés. A színház, mint olyan, új, de elég sok itteni színésszel dolgoztam már filmben vagy színházban.

E. F.: Hát az semmiképp nem rutin számomra, hogy még néptáncolhatok is a darabban… (nevet) Koncentrált, de szórakoztató munka zajlik, Béla nagyon fegyelmezett tempót diktál.

T. Sz.: Mert csak akkor látja maga előtt, hogy mi működik, és így tud otthon őrlődni magában, hogy mi izgalmas, mi nem. Közben jönnek színészszempontból is előrelökő kritikák, akkor ott változtat, újraír. És közben el sem helyezte magát színészként, az az utolsó napok problematikája lesz. Amúgy nagy ajándék az élettől, hogy beleúszhatunk ebbe a sűrű, katonás létbe, mindenféle stílusú, korú emberrel találkozunk. Később, ha Bélának eszébe jut valami új darab, akkor könnyebb dolga lesz, mert most rálát a társulatra.

E. F.: Meg hát, abszolút a melóról szól minden, és mind a kettő nagyon jó szemléletű banda.

hvg.hu: Azzal, hogy a próbák közben folyamatosan íródik a darab, tud reagálni az aktualitásokra. Az elmúlt hónapok színházi zaklatási botrányaira például mennyire reagál az előadás?

E. F.: Reagál. De ízlésesen.

T. Sz.: Nem öncélúan, hanem a darab szerves részeként reagálunk. Tehát nem az van, hogy kikacsintunk. Nehogy az a vonal erősödjön fel, hogy az a mocskos színházi világ! Mert a zaklatás és a visszaélés minden közegben előfordul. Ne csak magunk alá gyújtsunk tüzet! Ez persze nem azt jelenti, hogy a társadalom összes többi rétegét korbáccsal fogja ütni Béla.

hvg.hu: Önök személy szerint óvatosabbak a botrányok óta? Próbákon vagy civilben jobban megfontolják, mit tehetnek és mit nem?

E. F.: Természetes, hogy az erőszak minden formáját mélyen elítéli és elutasítja az ember. De megmondom őszintén, egy kicsit attól is félek, hogy a humor, a könnyedség fog kikopni az életünkből.

T. Sz: Igen, mert ha valaki rácsap a fenekedre, akkor rögtön jöhet olyan reakció a közegből, hogy „ez meg mi volt? Látta az egész színház!” Én meg mondhatom, hogy ez csak vicc volt, de ez már nem lehet vicc.

E. F.: Egyébként én magamon érzem, hogy óvatosabb vagyok. Meggondolom például, hogy megölelhetek-e valakit. Nagyon emocionális ember vagyok. Van, hogy akit kedvelek, azt megölelem. Most pedig felmerül, hogy nehogy félreértsenek. Szóval bennem elég mély nyomot hagytak a zaklatási ügyek. Van ezzel dolgunk.

T. Sz.: Szerintem kicsit mindenkit megrázott, hogy figyeljen, fókuszáljon önmagára. Fontos, hogy ha valaki kiáll, és beszél valamiről, akkor előbb vizsgálja meg önmagát.

hvg.hu: A Háromszékben, ha jól tudjuk, hangsúlyos szerepe lesz néptáncnak, népzenének is. Táncházszerű próbák zajlanak?

E. F.: Három-négy órás táncpróbák vannak! Ez elég fárasztó, ilyen próbákhoz itt nem szoktunk hozzá. Bárcsak fogynék is! (nevet)

T. Sz.: Pedig mekkora flash, hogy az Elek Feri néptáncol, hát azért ez nem minden nap van a Katona színpadán! (nevet) Egy új kultúra jön be, de olyan zenével, hogy leszáll a fejed. Béla imádja a népzenét. Az itteni közönségnek pedig valószínűleg újdonság lesz a népzene hangsúlyozása.

hvg.hu: A bajnok zeneileg volt nagy kihívás a színészeknek.

E. F.: Hangilag nekem volt a legkönnyebb A bajnokban, mert abszolút a hangfekvésemnek megfelelőek a zenei megszólalásaim. A főszereplőknek azért sokkal több dolguk volt a zenei részekkel. Élveztem az énekpróbákat, meg hogy énekelhettem.

T. Sz.: Amikor Feri énekelt, olyan volt, mintha mézzel kenegettem volna magam. Csak becsuktam a szememet… A Müpában lesz egy táncestje is. Ahol egy galambbal táncol… Egy óra alatt elkapkodták az összes jegyet… (nevet)

hvg.hu: A színlapon van egy szövegrészlet, rímekbe szedve. Ez azt sejtteti, hogy az egész előadást rímbe szedte Pintér Béla. Jól gondoljuk?

T. Sz.: Igen, és ez rengeteg humor forrása. De nem lesz zavaró, egy idő után már csak folyik rád, mint egy dallam. Ilyen szempontból viszont kicsit rizikósabb is nekünk, színészeknek, ha elrontjuk. A minap történt, hogy Béla szólt a próbán, hogy gyerekek, én úgy tudtam, hogy rímben van, de egyet sem hallottam az elmúlt nyolc mondatban.

E. F.: A szöveg keresztrímelésű, így könnyű megtanulni.

hvg.hu: Pintér Béla előadásai közben gyakran sírunk-nevetünk egyszerre. Így lesz most is?

E. F.: Én úgy érzem, a darab katartikus és szívbemarkoló lesz, mint a Titkaink, ami az egyik kedvenc előadásom. Pontosan ezt hordozza: sírok, nevetek, és fejbe csapva jövök ki. Azt hiszem, itt is megvan a lehetőség, hogy ez történjen.

Balla István-Czeglédi Fanni