Villodzó képmutatás (Balogh Gyula kritikája)

Pintér Béla új darabjának kulisszája egy hatalmas tévéstúdió. Ez több szempontból is előnyös, például azért, mert az Újpesti Rendezvénytér viszonylag nagy befogadóképességű nézőterén ülők a színpadra helyezett kivetítőn is követhetik a cselekményt. Az Anyaszemefénye műfaji megjelölése zenedráma. Láttunk már hasonlót Pintértől, talán a legsikerültebb a Parasztopera, és a Katona József Színházban látható A bajnokra is illik ez a meghatározás. Ezúttal Bach, Vivaldi, Händel és Mahler művei adják a zongorán élőben előadott zenei keretet. A színészek pedig nagyrészt énekbeszédben szólalnak meg. Nem mondom, hogy nem működik, mert a közreműködők profin megoldják ezt a feladatot, de néhol mégis kilóg ez a játékmód az előadásból.

Ha valaki nagyon politikus sztorit várt volna a közszereplést mostanában erősen felvállaló Pintértől, az kénytelen csalódni. Vannak ugyan közéleti áthallások, de a történet jóval túlmutat ezen a szinten. Egy helyen engedett a szerző-rendező a kísértésnek, egy macskát a fején táncoltató egyik vicces vendéget éppen Kocsis Máténak hívják. Gondoljon mindenki erről, amit akar.

A szereplők ismerősek, egy kereskedelmi televízió munkatársai, vezérigazgató, műsorvezető, adásrendező. Kavar persze mindenki mindenkivel. De szerencsére szellemesek a dialógusok, sokat lehet rajtuk nevetni. Mint egy hatásos közéleti kabarénál, ami nem nagyon akad manapság, úgy mosolyog az ember az újabb és újabb fejleményen. Közben igazából, a felszín mögött, egy reggeli kereskedelmi televíziós műsor előkészületei folynak, és Pintér tényleg mesterien csinálja, ahogy vegyíti a magánéleti szálakat magával a tévéműsorral. A végére, mint egy görög tragédiánál, csúcsra jár a dráma. Előtte azonban jó néhány váratlan dramaturgiai fordulat bekövetkezik.

Remekek a figurák: Nagy Ervin macsó, látszólag határozott, ténylegesen mégis tehetetlen vezérigazgatója, a feleségét megformáló Jordán Adél, aki rengeteg színnel és virtussal gazdagítja az általa játszott televíziós sztár alakját. A lányukat megformáló Stefanovics Angéla megunhatatlan, mindig tud meglepetést okozni. Thuróczy Szabolcs hozza a jól megszokott formáját, az más kérdés, hogy hasonló szerepekben már láthattuk többször is. Új szín és hang a Pintér Béla társulathoz ebben az évadban szerződött Fodor Annamária. A reggeli műsorban főző televíziós személyiség Tóth Eszter szerepében hatásos a sodródó, gyakorlatilag bárkivel flörtölő, a boldogságot állandóan reménytelenül kereső nőként. Roszik Hella Lublói Kamillája próbál a munkában és a magánéletben is helytállni, nem rajta múlik, hogy elbukik.
Ami igazából arcul csaphat, az az, hogy a szereplők otthon, vagy amikor nem működik a kamera, teljesen mások, mint amilyenek a csillogó villogó stúdióban, élőadásban. Hazudnak a nézőnek, önmaguknak, és ily módon az egész világnak. Ez persze önmagában nem nagy meglepetés, de ahogy ezt Pintér Béla lebonyolítja és tálalja, az egy fontos színházi estévé teszi az Anyaszemefényét. A képmutatás és az érdekek mindent felülírnak. Csak menjen a biznisz, legfeljebb egyszer csak mégis kipukkad a léggömb. És akkor már nincs hová bújni, vagy menekülni, még a kamerák és az élő televíziós show hamis csillogása sem segít.