fbpx skip to Main Content
Menu

Villodzó képmutatás (Balogh Gyula kritikája)

Zenedráma, énekbeszéd, tévés sztori és főként remek színészek: Pintér Béla új darabja, az Anyaszemefénye. Pintér Béla új darabjának kulisszája egy hatalmas tévéstúdió. Ez több szempontból is előnyös, például azért, mert az Újpesti Rendezvénytér viszonylag nagy befogadóképességű nézőterén ülők a színpadra helyezett kivetítőn is követhetik a cselekményt. Az Anyaszemefénye műfaji megjelölése zenedráma. Láttunk már hasonlót Pintértől, talán a legsikerültebb a Parasztopera, és a Katona József Színházban látható A bajnokra is illik ez a meghatározás. Ezúttal Bach, Vivaldi, Händel és Mahler művei…

Tovább

Szex, drog, rock’n’roll (Jászay Tamás kritikája)

„...a dráma akkor fordul, mikor kis figura úgy dönt, sorsát megváltoztatja.” Pintér Béla új bemutatójának kulcsmondatát az előadás szórólapja is idézi, de az ördög persze most is a részletekben rejlik. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Az, hogy húsz év alatt Pintér Béla és Társulata kinőtte eredeti otthonát, a Szkénét, egyszerre örvendetes és sajnálatos. Nagyon jó, hogy van igény erre a színházra, de abban nem vagyok biztos, hogy az UP Újpesti Rendezvénytér közel ötszázas nézőtere előtt mindegyik Pintér-darab egyforma hatékonysággal tud működni. (Egyébként is Pintérnek réges-rég saját…

Tovább

Ha Anyának a szeme sem áll jól (Jász Annamária kritikája)

Ha Pintér Béla új előadással jelentkezik, az kitüntetett figyelmet érdemel, lévén szó a független színházi szcéna egyik legjelentősebb alkotójáról – emiatt persze az elvárások is felfokozottak a nézők és a kritika részéről. Ezek egy része az aktuális társadalmi-politikai problémák felvetésére irányul, a magyar közönség eléggé kiéhezett ezekre, a jelenlegi kultúrpolitikai helyzet pedig elég magasra dobta a labdát. Pintér Béla és Társulata ezt ezúttal nem csapta le, annak ellenére, hogy érintettek – akadnak azért vicces aktuálpolitikai kiszólások az A38-on bulizó Rogán…

Tovább

Pintér Béla köszöni, jól van (Török Ákos kritikája)

Az Anyaszemefénye előadásában Pintér ismét régi erényeit csillogtatja, miközben újakat is csatasorba állít. A háborús szóhasználat nagyon is aktuális volt (most is az), amikor a függetlenek egyik  zászlóshajója, a kőszínházi repertoárt produkáló Pintér Béla és Társulata bemutatta az Anyaszemefényét. A kormányról ugyanis nem sokkal ezelőtt szivárgott ki, hogy olyan törvénytervezetet készül benyújtani, ami ellehetetlenítené a függetleneket, vagy legalábbis törvény szintjén levenné róluk a kezét. Ráadásul az állam az általa is támogatott kőszínházaknál az igazgató kinevezésébe is beleszólást kért, illetve a tervezet…

Tovább

Pintér és ami mögötte van (Kállai Katalin kritikája)

Pintér zenei idézetekre énekelt szövege önmagát teszi idézőjelbe, miközben neki magának látnivalóan elege van az idézőjelekből. (lényegében véve spoilert tartalmaz) A rosszakarat, az idiotizmus gőgje már a valóságban, az előadás előtt megkezdődik, hogy aztán a színpadon koncentrálódjon az emberi mocsok. Pintér Béla és Társulata ezúttal a tévéshow-k kulisszái mögé visz el, egy lebutított celebtévé körülrajongott világát mutatja. És ami mögötte van. A félolasz sztárműsorvezető, Brigitta (alias Brunella) története egy megcsalásos sztorival kezdődik, ahol kívülállóként a békítő fél szerepében tetszeleg, hogy…

Tovább

Adásveszély (Gabnai Katalin kritikája)

Van szakítás, van összeborulás, hol itt, hol ott, s van baj, nem is kicsi, olyan célra tartó dramaturgiával összerakva, mint amivel a vásári képmutogatók éltek valaha. Nem először érzem, hogy Pintér Béla alkotói tehetségének alapja leginkább a népművészekével rokonítható. De ez soha nem azért jutott eszembe, mert a színészként és táncosként is kiváló író-rendező egy-egy előadásában néptáncos elemekkel vagy népdalokkal találkoztam volt. Pintér teátrális erejének működése inkább a népi iparművészet vagy a népi építészet mestereinek munkamódszerére hasonlít. Miközben „summáját írja”…

Tovább

Bevált recept (B. Kiss Csaba kritikája)

Jól ismert hozzávalók, megszokott fűszerezés: Pintér Béla újra a bevált receptből főzött. A minap szerkesztőségünk karácsonyi összejövetelén említettem, hogy vasárnap Pintér Béla legújabb bemutatójára megyek. Nálam majd’ egy évtizeddel fiatalabb kollégám erre úgy reagált, ő még nem látott Pintér Bélától és Társulatától egyetlen előadást sem, méghozzá dacból, mert bárhova megy, mindenhol Pintér Bélát hájpolják, és már elege van ebből. Elsőre furcsálltam a dolgot, hiszen én 2006-ban láttam életem első Pintér-előadását (az Anyám orrát), amikor a független szcénában még a Krétakör volt…

Tovább

Ki nyer holnap? (Fáy Miklós kritikája)

Bemondják, hogy Nagy Ervin hangszalagjai rettenetes állapotban vannak, és még nem tudni, hogy ez már az előadás része, vagy tényleg, mindenesetre van, aki nevet ezen is egy kicsit. Aztán fél perc múlva kiderül, hogy ezen pont nincs mit nevetni, tényleg rekedt a színész, és ez nem csak olyan átlag probléma, rekedt, hát rekedt, mert most énekelnie kell. Neki is, a többieknek is. Szinte végigéneklik az új Pintér Béla-darabot, ha jól számolom, csak Bach és Vivaldi zenékkel, és kétszer megszólal Mahler,…

Tovább

Amikor az Isten süketnéma lesz (Kutszegi Csaba kritikája)

…orbitális, operába illő indulatok csapnak össze, miközben a nyelvhasználat triviális, és a „drámai hősök” emberi kisszerűsége a hétköznapiságba húz vissza. Ha bulvárhírt kellene adnom az új Pintér Béla-bemutatóról, azt írnám: Pintér színházcsinálói tevékenysége csúcsain tündököl folyamatosan, de láthatóan nagyon rossz kedve van. Ez utóbbit a darab vége miatt gondolom, melynek történéseit természetesen nem árulom el, hadd vágja képen a befejezés az előadásra a premier után gyanútlanul betérő nézőt (is). A „zenedráma” műfaji meghatározással bíró opus furcsa kortárs opera, amennyire kortárs,…

Tovább

Kocsis Máté idomított macskája épp csak beköszön Pintér Béláékhoz (Kovács Bálint kritikája)

Pintér Béla a magyar színháznak nemcsak az egyik legtehetségesebb, hanem az egyik „legbátrabb” alkotója is, már amennyiben bátorságnak nevezzük, ha valaki kimondja a saját véleményét, nyíltan reagál a politikusok nyilvánvalóan rossz ötleteire – legutóbb például arra, hogy a kormány nyílegyenesen visszavitte volna a kultúrpolitikát a kádári diktatúra elvei közé –, és még az előadásaiban sem csak egy újabb III. Richárddal kíván a bennünket körülvevő viszonyokról beszélni. Aki kiáll több ezer ember elé, és azt mondja: „A színház kritikus, vagy kurva unalmas és hazudik.”…

Tovább
Back To Top

Már kiváltható a 2023/2024-es évadra szóló támogatói tagság!