Ha Pintér Béla új előadással jelentkezik, az kitüntetett figyelmet érdemel, lévén szó a független színházi szcéna egyik legjelentősebb alkotójáról – emiatt persze az elvárások is felfokozottak a nézők és a kritika részéről. Ezek egy része az aktuális társadalmi-politikai problémák felvetésére irányul, a magyar közönség eléggé kiéhezett ezekre, a jelenlegi kultúrpolitikai helyzet pedig elég magasra dobta a labdát. Pintér Béla és Társulata ezt ezúttal nem csapta le, annak ellenére, hogy érintettek – akadnak azért vicces aktuálpolitikai kiszólások az A38-on bulizó Rogán…

Az Anyaszemefénye előadásában Pintér ismét régi erényeit csillogtatja, miközben újakat is csatasorba állít. A háborús szóhasználat nagyon is aktuális volt (most is az), amikor a függetlenek egyik  zászlóshajója, a kőszínházi repertoárt produkáló Pintér Béla és Társulata bemutatta az Anyaszemefényét. A kormányról ugyanis nem sokkal ezelőtt szivárgott ki, hogy olyan törvénytervezetet készül benyújtani, ami ellehetetlenítené a függetleneket, vagy legalábbis törvény szintjén levenné róluk a kezét. Ráadásul az állam az általa is támogatott kőszínházaknál az igazgató kinevezésébe is beleszólást kért, illetve a tervezet…

Pintér zenei idézetekre énekelt szövege önmagát teszi idézőjelbe, miközben neki magának látnivalóan elege van az idézőjelekből. (lényegében véve spoilert tartalmaz) A rosszakarat, az idiotizmus gőgje már a valóságban, az előadás előtt megkezdődik, hogy aztán a színpadon koncentrálódjon az emberi mocsok. Pintér Béla és Társulata ezúttal a tévéshow-k kulisszái mögé visz el, egy lebutított celebtévé körülrajongott világát mutatja. És ami mögötte van. A félolasz sztárműsorvezető, Brigitta (alias Brunella) története egy megcsalásos sztorival kezdődik, ahol kívülállóként a békítő fél szerepében tetszeleg, hogy…

Van szakítás, van összeborulás, hol itt, hol ott, s van baj, nem is kicsi, olyan célra tartó dramaturgiával összerakva, mint amivel a vásári képmutogatók éltek valaha. Nem először érzem, hogy Pintér Béla alkotói tehetségének alapja leginkább a népművészekével rokonítható. De ez soha nem azért jutott eszembe, mert a színészként és táncosként is kiváló író-rendező egy-egy előadásában néptáncos elemekkel vagy népdalokkal találkoztam volt. Pintér teátrális erejének működése inkább a népi iparművészet vagy a népi építészet mestereinek munkamódszerére hasonlít. Miközben „summáját írja”…

Jól ismert hozzávalók, megszokott fűszerezés: Pintér Béla újra a bevált receptből főzött. A minap szerkesztőségünk karácsonyi összejövetelén említettem, hogy vasárnap Pintér Béla legújabb bemutatójára megyek. Nálam majd’ egy évtizeddel fiatalabb kollégám erre úgy reagált, ő még nem látott Pintér Bélától és Társulatától egyetlen előadást sem, méghozzá dacból, mert bárhova megy, mindenhol Pintér Bélát hájpolják, és már elege van ebből. Elsőre furcsálltam a dolgot, hiszen én 2006-ban láttam életem első Pintér-előadását (az Anyám orrát), amikor a független szcénában még a Krétakör volt…